Miklós Radnóti nació en Budapest (Hungría) en 1909 y
Györ-Moson-Sopron en 1944.
GYÖKÉR
A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.
Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.
Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.
De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.
Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.
Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.
Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
RAÍZ
Con fuerza se desliza la raíz,
bebe de la lluvia, vive bajo tierra,
sus sueños son limpios como la nieve.
De la tierra brota y rompe el suelo,
a escondidas se arrastra la astuta raíz
levantando sus brazos, como una soga.
En el brazo de la raíz un gusano se acuesta,
y un gusano se sienta a los pies de la raíz,
el suyo es un mundo podrido de gusanos.
Mas la raíz resiste en la hondura del suelo,
alejada de todo
salvo de la rama asceta que aún luce verdor.
Esto es lo que nutre, esto es lo que ama,
el perfume que sopla hacia la altura,
las fragancias maduras que alimentan el cielo.
Yo soy raíz ahora,
y vivo entre gusanos.
Este poema es de allí.
Yo era una flor. Ahora soy raíz.
oscura, la tierra me cubre por entero,
mi destino se ha cumplido,
sobre mi cabeza, una sierra llora.
Comentarios
Publicar un comentario